„A sápadt finnugrisztikus lenéz, gyötör, kihasznál, megvet, éltedre tör!”

Finnugrizmus

Finnugrizmus

Az arany ember - a Senki szigetén

Tóth Krisztina képzelgései Jókai nőalakjairól

2021. március 07. - Géki

ada-kaleh_a_senki_szigete.jpg

 

Egy magyar író, ki szeretné szabadítani, Jókai örökbecsű, művét az általános iskolai műveltséget fejlesztendőként oda elhelyezett kötelező olvasmányoknak rabigájából, vagyis, hogy egyszerűbben legyen az mondva, a jeles alkotást töröltetné a kötelezően elolvasandó irodalmi művek köréből.

Nem elsősorban azért venném le Jókait például, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.”

Több rosszalló megjegyzésem is van ehhez a kijelentéshez.

Az első mindjárt az, amit talán a legegyszerűbb elintézni, hogy „Jókait nehéz olvasni” - amihez talán elegendő annyit hozzátenni, hogy no meg persze az elektrotechnika sem éppen könnyű annak akinek az nehéz – ( ezért lehet, hogy nem is kellene tanítani ) - de erről tényleg csak ennyit, és ne többet.

Mindjárt utána beszéljünk egy szintén nem annyira fontos, ám azonban engem mint amolyan férfiembert nagyon is „szíven-ütően” és sértően érintő kérdésről, mert hogy ugyanis az írónő, a jeles regényben szereplő férfijellemek miatt egyáltalán nem háborodott fel. Ezek szerint tehát – számára ( ha már itt tartunk ) – akkor a Kacsuka vagy a Kisztyán Tódor-féle férfiak teljesen rendben vannak. Az ő jellemrajzuk, tehát teljességgel lefedi a férfiakról alkotott „Tóthkrisztai” véleményt, vagyis ezen férfiúi jellemeknek tanulmányozása, nem zavarják meg a gyermeki lelkeket a férfiúi szerepekkel történő ismerkedés során. De talán erről is elegendő ennyi.

Ami azonban a legfájdalmasabb felismerés, hogy az írónő valami olyasmit kér számon a nevezett irodalmi alkotástól, amelyet az soha nem is kívánt felvállalni. És akkor itt jön az igazán rosszalló megjegyzésem, mert hogy Jókai egyáltalán nem holmi illemtankönyvet kívánt írni, amiből a gyerekek a megfelelő viselkedésformákat tanulhatják meg. Kezemben tartom az Akadémiai Kiadó Jókai összes kritikai kiadásának 24. és 25. könyvét, amely bőséges terjedelemben foglakozik Az Arany ember keletkezésének körülményeivel, utóéletével, változataival, és történetének elemzésével.

Kétségtelen tény, hogy a szerző is nagy szeretettel beszél erről az alkotásáról „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedveltebb regényem...” és sokan látják úgy hogy a regény egyes mozzanatai, a Jókait akkoriban saját magát is foglalkoztató, politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseket is feszegetik. Tímár jellemrajzában éppen hogy az akkoriban dúló korai „vadkapitalizmusnak” az egyének jellemére gyakorolt torzító hatását kívánta bemutatni. Nincs ebben a regényben talán egyetlen igazán pozítív jellem sem, nem csak a nőké, de a férfiaké sem.

Szinte minden Jókai tanulmány rámutat arra, hogy Az arany ember – a lélektanilag hiteles és realisztikus ábrázolás, és az egész regényt átfűtő szubjektív líraiság révén – kivételes helyet foglal el az életműben. Minden más Jókai műnél erősebben kiábrándultabb, és pesszimistább szemléletű a regény.

Nem kívánom tovább folytatni a mű elemzését, óriási szakirodalomi anyaggal rendelkezik, a Kritikai kiadásban közel 250 – oldalon van az bemutatva. Nekem úgy tűnik, hogy bár az írónő a saját bevallása szerint sokat olvas, de talán mégsem eleget. Vagy nem nagyon érti amit olvas – lehet, hogy ebben az esetben a „kevesebb lenne a több”...! Merthogy nem csak „olvasni kell” - hanem meg is kell azt érteni, amit olvasunk, ahhoz meg néha kell egy kis idő, csend és nyugalom. A nagy „habzsolásban” - esetleg elveszik a lényeg... mint most.

Eddig még a nevezett regény egyetlen elemzője sem vetette fel azt a kritikát, hogy a regényben szereplő jellemek, nem mutatnak példát az ifjúságnak. ( Ennyiben valóban „korszakos” Tóth Krisztina felvetése. ) Valószínűleg azonban, azért nem vetették fel, mert hogy a regény elolvasása után, ez a kérdés még soha fel sem merült senkiben, mert hogy a regénynek az efféle értelmezése, teljességgel értelmetlen, és csak a regény cselekményének, tartalmának a tökéletes meg nem értéséből, fakadhat.

Jókai még az oly nagy szeretettel megformált Tímárt - aki egyébként sokak szerint Ő maga - is keserű kiábrándultsággal „kivándoroltatja” ebből a kíméletlenül, harácsoló, pénzéhes világból, a Senki szigetére. De még ezt az oly idillinek bemutatott Senki szigetét sem tartja teljesen elfogadhatónak. Mert bármennyi lírát és szeretetet is visz az aranyember jellemrajzába, bizonyos távolságtartással mutatja azt be.

Különösen az utolsó fejezetben érezhetjük ezt - A „Senki” - amelyben az író találkozik a sziget gazdájával, és elbeszélget vele. A „füstgomoly” amellyel az válaszol az írónak a társadalom, az ország, a világ nagy létkérdéseiről, harcáról, erőfeszítéseiről szóló beszámolójára, nagyon is idegennek hat azokhoz az eszményekhez, képest, amelyeket a többi regénye hősei megtestesítenek. Ez a „kívülállás” amellyel az életből kirekesztette magát, az-az „életbölcsesség” amellyel legyint az egész nemzet létkérdéseire, élethalálharcára, az egyáltalán nem teszi őt összemérhető jelemmé, mondjuk azokkal amelyeket a „Kőszívű ember fiai” - ban megrajzolt legfontosabb karakterek testesítenek meg.

De az sem biztos, hogy el kell merülnünk ebbe a „mély lélekbúvárkodást” igénylő világba. Ha már az írónő a regényben bemutatott női szerepek bírálatának kérdését veti fel, akkor miért nem az utolsó fejezetet használja céljai elérésére. Itt nyíltan van megfogalmazva a nemi szerepeket szétválasztó ideológia minden ismérvét tartalmazó ideológiát bemutató, az összes létező megkülönböztést igazoló mondatok.

Lássuk:

A szépapó és a szépanyó tanítja most is a munkára utódait: az a férfiakat, ez a nőket. A férfiak tanulnak kertészkedni, faragni, edényeket csinálni, dohányt termeszteni, barmot nevelni; belőlük telik ki ács, molnár; a nők török szőnyeget szőnek és festenek, hímeznek, csipkét kötnek, mézzel, sajttal, rózsavízzel bánnak.”

Hát ha ez nem a nyílt tagadása mindennek amit a „gender studies” megtestesít, vagyis nyílt antifeminizmus akkor semmi nem az. Kérdem én, miért nem ez zavarja az írónőt?

Vagy miért nem ez:

Az egész szigeten meglátszik, hogy itt egy úr lakik, aki ismeri a fényűzést. Pedig ennek az úrnak egy fillérje sincs soha! Pénz nem jön erre a szigetre. Akiknek szükségük van ennek a szigetnek a terményeire azok tudják már, hogy viszont mire van szükségük a sziget lakóinak.”

Mi ez ha, ez meg nem az „ősközösség” vagy ha másnak úgy tetszik akkor az utópisztikus szocializmus a „kommunizmus” - ideájának felfestése?

Tekintsük tehát Jókait a „kommunizmus” egyik művészeti előhírnökének?

Tekintsük tehát Tóth Krisztinának – Az arany ember – című Jókai regénynek a kötelező olvasmányokból való kivételére irányuló javaslatának előterjesztését, mint a kommunista ideológia propagálásának, és terjesztésének betiltásáról szóló ajánlást.

Ám legyen, úgy!

Bár én azt gyanítom, hogy nincsen itten semmi másról szó, mint arról, hogy a gender studies ideológiájától megbokrosodott, feminista képzelgéseket nem tudta féken-tartani a jeles író-költő asszonyság, és egy kicsit „túlbelegondolt” valamit abba, amit nem is „rendessen” olvasott el.

Legyen itt példának, Jókai jellemábrázolásnak egyik talán legszembetűnőbb félreértelmezése, amit Tóth Krisztina valaha is elkövethetett – Noémi alakja!

Ezt írja:

Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.”

Vagyis Noémi úgy viselkedik mint egy kitartott „konzumlány” - aki „belehabarodott a kuncsaftjába” és aztán már nem sikerül menekülnie – ráadásul azt az állapotot saját maga választotta, és ebben az állapotában, amellett még boldog is!

De még Tóth Krisztina leírásának legpozitívabb olvasata szerint is, minimum elítélendő minden olyan nő, aki valaha is képes volt arra, hogy házas férfibe szerelmesedjen bele, és azzal csak egy percnyi boldogságot is élvezett. Vagyis szerinte minden olyan nő elítélendő aki bármiféle kapcsolatot tartott fenn házas férfifal – addig amíg az házas – tehát ugye akkor a világ női nemének egy igen jelentős része most éppen mélyen szégyenkezve „magábaborul” és bocsánatért esedezik, mivel önmaga is egy ilyen „regénybetiltó” viselkedési formát folytat.

(Tóth Krisztina szerint – mivel azt nem írta – az urakra persze mindez nem érvényes, hisz azok jellemvonásai nem zavarták őt – a cikkben legalábbis erről nem igen van szó mint már az jeleztemis ebbéli hiányérzetemet.)

Vagyis Tóth Krisztina „buksijában” a gender studies egyre csak nő... csak NŐ!

GéKI

A bejegyzés trackback címe:

https://finnugrizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr9316451492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Taoista mester 2021.03.08. 10:46:34

T. Krisztina csupán hírnévre vágyott. Megkapta. Csak nem híres lett, hanem hírhedt.

élhetetlen 2021.03.08. 18:16:07

„Tóth Krisztina leírásának legpozitívabb olvasata szerint is, minimum elítélendő minden olyan nő, aki valaha is képes volt arra, hogy házas férfibe szerelmesedjen bele, és azzal csak egy percnyi boldogságot is élvezett.”. Kicsit csoportosítani kéne azokat a nőket, akik házas emberrel tartanak fenn kapcsolatot. Vannak, akik azt szeretnék, hogy a kedvükért a férfi rúgjon fel mindent, váljon, hagyja ott a feleségét, gyerekeit. Őket nem tekintem szeretőnek, ők a „valamit akarók”, mindegy, milyen áron. A szerető az a nő, a ki szereti a férfit, és elfogadja, a férfi viszonyaival együtt. Lenyeli, hogy lekésett, és a férfinak már vannak kötelezettségei, gyerekei, de úgy érzi, és úgy látja, hogy inkább ő legyen heti 3-4 órában, mint bárki más folyamatosan. Négy személyes ismerősöm is járt ebben a cipőben, 25-30 éves kapcsolatok, volt 45 éves is, de nálunk nem lehet a szerető második feleség, és volt olyan, hogy a feleség nem engedte be a szeretőt a kórházba, hogy elköszönjön attól, akihez 30 éven át ő IS tartozott. Ez szánalmas. Volt ellenpélda is, 50-hez közeledő házaspár, nem volt gyerekük, a férfinak szült egy gyereket a szeretője. A feleség végiggondolta, hogy jó-e neki, ha 50 évesen egyedül marad. Úgy döntött, nem jó. Maradt a házasság, a férfi munka után elment a „gyermeke anyjához” és a gyermekéhez, utána hazament a feleségéhez. Nyaralt a feleségével, és a másik családjával is. Lehet ezt kulturáltan is. És nem igaz, hogy nem lehet két embert szeretni. Na, lehet, hogy ezt nem sokan fogadják el, de mindegy.

Géki 2021.03.09. 07:18:43

@élhetetlen:

"És nem igaz, hogy nem lehet két embert szeretni."

A szeretet - szerelem, és a házastársi hűség, azért szerintem némiképpen elválasztandó fogalmak, de ez nagyon messzire vezet.
Az azonban kétségtelen tény, hogy mondjuk a gyemekeink szeretetében egyértelmű, hogy ha egy gyermekünk van, akkor azt szeretjük 100% - ban, de ha netalán tíz van, akkor azt a tizet is mind-mind egyenként is képesek vagyunk 100% - ban szeretni - ami ugye mindenféle "racionálénak" ellentmond, ezért annak ebben a témában, annak nincs is semmi értelme.

ungabunga 2021.03.09. 13:15:01

@General Ludd: Tóth Krisztina nem szorul rá, hogy hírnévre vadásszon, habár azok, akik érettségi óta egyetlen könyvet sem vettek a kezükbe, ezt nem tudhatják.

ungabunga 2021.03.09. 13:19:14

Ha a blogger esetleg megpróbálná felfogni, hogy miről szól Tóth mondata, akkor valami halvány esélye lehetne rá, hogy meg is értse. Ám persze nem ez a célja, hanem az, hogy felszálljon a lincselésvonatra, és ezzel begyűjtsön négy új lájkot a Hoffmann Rózsa Fan Club hardcore tagságától.

Taoista mester 2021.03.09. 13:52:37

@ungabunga: miről szól hát T.K. mondata? (Egyébként te melyik vonaton ülsz? A mindenáron védjük meg Krisztinát vonaton?)

Esküdt 2021.03.09. 21:10:45

Tóth Krisztinának joga van véleményéhez. Még tanácsot is adhat. Magam is igényt tartok ugyanezen jogokra. De senki sem erőltetheti rám nézeteit, nem vitathatja el azon jogomat, hogy úgy járjak el – ha ezzel nem hozok hátrányos helyzetbe másokat –, ahogy jónak látom, és különösen: azt gondoljam, ami csak tetszik.

Ha valaki meg akarja változtatni a világot, kezdje önmagával. Egyetlen személy, akit jogosan uralhat, az tudniillik saját maga.

yerico1 2021.03.09. 23:27:40

"Tóth Krisztinának joga van véleményéhez. " Természetesen joga van hozzá, még ha baromság is. Csak ha már ezt nagy nyilvánosság elé tárta, akkor másoknak meg joga van a véleményéről véleményt mondani. Csak az már nem tetszik a tésasszonynak. Tipikus modern "katolikus" hitvallás: minden véleményt elfogadok, ami megegyezik az enyémmel.
Szóval természetesen joga van a véleményéhez, ahogy a laposföldhívőknek is. De attól még őket is kiröhögjük.

yerico1 2021.03.09. 23:57:41

@ungabunga:

"Ha a blogger esetleg megpróbálná felfogni, hogy miről szól Tóth mondata, akkor valami halvány esélye lehetne rá, hogy meg is értse"

"A gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek."

Nem hiszem, hogy ezt a mondatot nagyon félre lehet érteni. A jeleg szerint a blogger nem is értette félre.

Géki 2021.03.10. 06:39:15

@ungabunga:

Azt hiszem a blogban egyértelműen leírtam, hogy szerintem Tóth Krisztina értette félre a regényt. Ez a regény nem "illemtan-tankönyvnek" készült. A benne szereplő jellemek eggyike sem "pozitív személyiség" - sem a férfiaké, sem a nőké! Jókai az akkoriban formálódó "vadkapitalizmust" és annak az emberek jellemére gyakorolt hatását mutatta be - a maga vívódásait is beleszőve a történet szálaiba.
Tóth Krisztina egyszerűen félreérti a kötelező olvasmányoknak a gyermekek nevelésében betöltött szerepét - ez nekem a legnagyobb problémám. A regényről magáról persze az a véleménye amit csak akar, és azt is úgy mondja el ahogyan csak akarja - de a riportban nam ezt kérték tőle!
Nagyon is "jellemrajzoló" - a kommentekre adott válaszának az a mondata, amikor azt fejtegeti, hogy
"írót ismeretlenül nem tegezünk le..." - mindha az bármiféle privilégiumot jelentene bárki számára, is hogy úm"összefirkált" néhány papírlapot - vagy hogy legyünk aktuálisak, írt egy blogbejegyzést - adott egy interjút - amit néhányan elolvasnak, és még arra is veszik a fáradságot, hogy kommenteljék azt!

Géki 2021.03.10. 07:57:05

@yerico1:

A konzervatív hitvallás szerint - "ne tégy semmi olyant másoknak, amit nem szeretenél, hogy veled megtegyenek" - ezzel szemben áll a liberális hitvallás, amely szerint "mindent megtehetsz, ami a saját érdeked érvényesülését segti, amit a törvények nem tiltanak"
Ez jelenti az alapvető ellentétet - "fogat, fogért - vagy a "dobd vissza kenyérrel"
Tóth Krisztinát oly mértékben megfertőzete a "gender studies" - hogy már nem látja a fától az erdőt, vagy tényleg csak "ismertséget" keresett!!!
Ha mindent abból a szempontból vizsgálunk, hogy az emberi írott és íratlan örökségben, milyenek a nemi szerepek a "gender studies" - szemlélet figyelembevételével, akkor nagy valószínűséggel az egészet törölni kellene!
Márpedig amely ideológia szeirnt a történelmi tapasztalatokat törölni kell, az-az ideológia nem az emberiség fejlődését képviseli - ez viszont évezredes felismerés!

Esküdt 2021.03.10. 08:13:28

Jeles hölgyünk elgondolását nevezzük talán, finomabban szólva, észszerűtlennek. Nem tetszik neki valami, s ennek okán elvárja, hogy a világ igazodjon hozzá, vegye figyelembe óhajait. Azt várja, hogy mások változtassák meg felfogásukat, vegyék le a szóban forgó regényt a kötelező olvasmányok jegyzékéről, pusztán azért, hogy ő jobban érezze magát.

Nos, kedves Tóth Krisztina, próbáljon megbékélni a gondolattal, hogy világunk nem az a hely, ahol az embereket azért alkalmazzák, hogy kegyed kívánságait teljesítsék. Kegyed azon óhaja, hogy személyét kiemelten kezeljék, rendjén való. A bajok ott kezdődnek, amikor kegyed saját elképzeléseit kötelező mérceként rá akarja erőltetni másokra. Először kegyednek kell megváltoznia, el kell fogadnia, hogy világunk nem kegyed körül forog, s azután majd meglátja, tehet-e valamit az emberek megváltoztatása ügyében.

Antolion 2021.03.10. 08:58:04

Tucatemberek korát éjük, akik konzumidiótákként ki- és felhasználhatók, nem többek. Ugyanakkor minden birkában ott lapul az egyéniség vágya, hogy ő is valaki legyen. Mivel erre képessége nincs, vagy márkákhoz, vagy influencerekhez dörgölődzik, vagy troll lesz, s bárkit, bármit kritizál, mert ezáltal ő lehet ismert, meg egyéniség is. Az ilyet kihasználni kell, míg szavatossága le ne jár. Jókai meg csak ürügy. Épp észű-e az az ember, aki feltételezi, hogy valaki 150-200 évvel ezelőtti ruhákba, gondolkodásba öltözik? Gyerek, aki onnan vesz viselkedésmintákat, amit elolvasni is csak szótárral tud, meg különben is utál? Jókai, igen az általános műveltség kötelező része, mint pl. az Ohm-törvény. Azt sem kell szeretni. De a ma emberének sok haszna nincs belőle, olvastatni, kötelezően olvastatni pedig intellektuális pedofília.

gigabursch 2021.03.13. 21:23:43

Az Ada Kaleh baromira nem az a Senki Szigete, amiről Jókai írt.
A témában tudom ajánlani a dunaiszigetek.blogpost.com oldalt.

gigabursch 2021.03.13. 21:25:28

Hogy a cikk lényegéhez is írják.

Ez a TK egy b@szatlan idióta emancipunci.
süti beállítások módosítása