„A sápadt finnugrisztikus lenéz, gyötör, kihasznál, megvet, éltedre tör!”

Finnugrizmus

Finnugrizmus

Kalandozás ( és / vagy ) Megmaradás

Válasz Klíma László: Nem kalandozás - annál sokkal rosszabb című cikkére (1.- rész )

2021. november 05. - Géki

kalandozasok1.jpg 

A magyarság és a magyar nyelv fennmaradásának okairól, és körülményeiről már több cikket is írt a szerző…legutóbb a fenti címmel.

https://www.nyest.hu/renhirek/nem-kalandozas-annal-sokkal-rosszabb

  • A első részben arra mutattunk rá, hogy a cikk igazi célja a „nemzeti bűntudat” felébresztése, az önmagunk teljes feladásának elfogadására való „érzékenyítési propaganda” – része.
  • A második részben a „kalandozások korának” konzervatív értékelését adjuk.
  • A harmadik részben pedig bemutatjuk hogyan lettek a honfoglalók, legyőzött földönfutókból, maffiózó keresztényüldöző rablóbanda.

Foglaljuk röviden össze, a szerző önmaga is citált cikkeinek eszenciáját!

„Feltehetőleg a kalandozásoknak, és a magyar társadalom akkori szervezeti formájának (maffiaszerű képződmény) köszönhetjük a magyar nyelv Kárpát-medencei hegemóniáját, és azt, hogy Szent István magyar államot alapíthatott. A kalandozásokból befolyt jövedelem nélkül nem lehetett volna magyar államot alapítani. E hadjáratoknak köszönhető, hogy magyarok maradtunk és magyarul beszélünk a Kárpát-medencében. Ebből a szempontból ezek a hadjáratok hasznosak voltak. Ugyanakkor nyilvánvaló az igazságtalanságuk. Büszkék csak akkor lehetünk rájuk, ha Lenin cinikus történelemszemléletét követjük.”

A háborúkat Lenin kizárólag hasznosságuk szempontjából ítélte meg. Egy háború attól volt hasznos, ha a munkásosztály hatalomátvételéhez vezethetett. ( Klima László )

  1. Rész: Kalandozás – Megmaradás – Önfeladás - Államalapítás

A szerző tehát a magyar államiság és a magyar megmaradás elengedhetetlenül szükséges feltételének tekinti a kalandozásoknak aposztrofált történelmi eseményeket. Ugyanakkor, ezen események nyilvánvaló igazságtalanságáról beszél. A cikk szerzője - bár nem ismeri fel ugyan önnönmaga ellentmondását – de, történelmi tényként kezeli azt, hogy a „kalandozások” a magyar megmaradás elengedhetetlenül szükséges feltétele volt.

Márpedig, ha ezt így tekinti - akkor nincs is már szinte mit hozzátenni! - mert ebből az következik, hogy ha ez ( a kalandozás ) akkor, nem történt volna meg, akkor ma nem lennénk, akik elolvassuk, no meg persze az sem lenne aki megírta ezt a cikket.

Most akkor szégyeneljük magunkat, és átkozzuk eleinket, mert vagyunk, és mert megmaradtak, így mi is megmaradtunk, ( írhatjuk és olvashatjuk ezt a cikket ) vagy azért örülhetünk egy kissé?

Kíváncsi lennék, hogy a szerző mit tudna ajánlani eleinknek, ugyan mit is kelet volna tenniük, másként, hogy életben maradjanak, ha azt amit tettek a megmaradás érdekében, azt ma elítélendőnek tartja?

Ha a „kalandozások” nélkül nincs magyar állam, nincs magyar nyelv - akkor mit kellett volna másként csinálni? – Gondolom csendesen kihalni! – más opciót nem látok!

Márpedig, ha az állítás igaz, és a kalandozások nélkül valóban nincs államalapítás, és nincs magyar nyelv, akkor a kalandozások nem értékelhetőek másként, mint a jogos önvédelem egyik eszközeként. A cikk persze nem ad magyarázatot arra, hogy miért is volt elengedhetetlenül szükséges, ez a jogos önvédelem, a magyar államiság és a magyar nyelv megmaradásához, és arra sem ad magyarázatot persze, hogy ha ezt a nézetet elfogadjuk, akkor miért ne lehetnénk büszkék elődjeink tetteire – ha azok a tettek ténylegesen a magmaradás elengedhetetlenül szüksége feltételei voltak?

Ha elfogadjuk ezt a történelmi szükségszerűséget, akkor a cikk egyértelműen a megmaradást szolgáló, jogos önvédelem elleni propagandaként értelmezhető – vagyis az önmagunk védelmének teljes feladására, és az erőszak elleni önvédelem teljes felhagyására, szinte egy szándékos önmegsemmisítésre buzdít!

A magyarság története ezen szakaszának a cikk szerinti értelmezése tehát, mind a mai, mind a múltban is létező mindenféle természeti törvénnyel és erkölcsi felfogással ellenkezik – ellentmondásban van még a modern nemzetközi egyezményeknek a „kollektív felelesség tilalmát megfogalmazó” érvényben lévő előírásaival is!

Ha a szerző valóban a magyarság és a magyar nyelv fennmaradásának elengedhetetlenül szükséges feltételének tartja a kalandozásokat, akkor az ezt elítélő írásai az „áldozat hibáztatás” minősített esetei.

Vagyis azok, akik belátják, hogy a kalandozások, történelmi szükségszerűség volt, a magyarság és a magyar nyelv fennmaradásának érdekében, és ezért tisztelettel adóznak eleinknek ( amiért azok felismerték, és megtették azt amit fel kellett ismerniük, és amit meg kellett tenniük ) azok most „cinikus leninfiúk” – nak lettek bélyegezve.

Mert ugye akik nem büszkék a „kalandozásokra” azok ( már ha valóban történelmi szükségszerűség volt, ahogyan azt a szerző állítja )  akkor tulajdonképpen azon fájdalmuknak adnak hangot, hogy ma egyálltalán létezik magyarság, és magyar nyelv.

Mi konzervatívok ( bár szintén fontosnak tartjuk ) de nem látjuk a „kalandozást” a megmaradáshoz vezető kizárólagos útnak. No meg a megmaradással kapcsoltban, abba a szerintünk szintén sehová sem vezető, olyasféle moralizálásba sem szeretnénk belemenni, mint amikor erkölcsi alapon akarnak különbséget tenni a növényevők, és a ragadozók táplálkozási szokásai között. Mint ahogyan nem szeretnénk belemenni a „földművelő” és az „állattenyésztő” életformák erkölcsi megítélésének polémiájába sem.

Nekünk az a bajunk a szerző állításával, hogy ha már a „kalandozásokat” a magyar államiság és a magyar nyelv fennmaradásának elengedhetetlen szükségszerűségének tartja, ( vagyis a megmaradásunkhoz elengedhetetlenül szükséges eseménynek ) akkor hogyan van az, hogy ennek ellenére azt nem tekinti, elismerendő, tehát a nemzeti büszkeségre érdemes tettnek. A szerző szerint tehát van olyan tett, amely bár egyértelműen a nemzeti megmaradást szolgálja, ennek ellenére mégsem lehetnek a nemzeti büszkeség tárgyai, hiszen azok manapság valamiféle morálisan elítélhető tettből fakadnak. Logikusan végig haladva ezen a gondolatmeneten, eljuthatunk egészen addig, a képtelenségig, hogy akár az Egri nőket, vagy akár Dugonics Titusz tettét is el kell ítélnünk, hiszen a cél ( a megmaradás ) érdekében, embert, sőt emberek ezreit ölték meg.

Nem igen mennénk tovább ezen az úton, hisz ezen a sehová sem vezető „ál moralizáláson” – és persze az aktuális politikai propagandán – kívül mi nem találjuk más értelmezését, e teljességgel logikátlan, értelmetlen, és miden tudományosságot nélkülöző okfejtésre épülő cikknek!

Hiszen a cikk megírásának igazi célja persze nem a „kalandozások” valódi történetének tudományos elemzése.  Az igazi cél megfogalmazása talán itt érhető tetten:

"Okos tudósok előbb-utóbb eljuthatnak oda is, hogy teljesen igazságos a körkörös védekezést feladva körkörös támadásba lendülni az ezeréves magyar határok visszaállításáért. Előre szólunk, hogy ez a keresztény erkölcsbe ütközne."

Az igazi cél tehát a „nemzeti bűntudat” felébresztése – az önmagunk védelmének feladására történő „érzékenyítés”…! Annak elhitetése a nemzettel, hogy a sorsunk, az egy megérdemelt sors. Sorsunk… a bűneink következménye! - ellenségeink szeretete pedig - mint önmagunk feladása - a keresztény erkölcs tanítása.

Nem idegen persze ez a gondolat a keresztény ideológiától sem, de azért az önönmagunk védelmének feladása, egy teljes félreértelmezése a keresztény erkölcs szerinti mások szeretete elvének. Amikor Jézus a mások szeretetére tanít, akkor nem arra tanít, bennünket, hogy birka módjára menjünk a vágóhídra. A „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” nem arra tanít, hogy hagyd magad kiirtani, és megsemmisíteni. Ha a „kalandozások” valóban a magyarság és a magyar nyelv megmaradásának elengedhetetlen feltétele volt, akkor az egyenlő a jogos önvédelemmel. Nincs az a törvény, nincs az-az erkölcs, amely elítélné a fennmaradás érdekében tett, bármilyen cselekményt, ami ne jogos önvédelemnek minősüljön! Adott esetben még a megelőző támadás is ez a kategória! Fel is használták ezt sokan – de a megelőző támadás nem alapvetően ütközik a keresztény erkölcsbe – az persze igaz, hogy nehéz a döntés. De ha a szerző szerint a „kalandozások” a megmaradás elengedhetetlen feltétele volt, ( nem tudjuk hogy miért állítja ezt, erre nem kapunk magyarázatot a cikkben ) akkor az bizony, igen is megfelel még a keresztényi erkölcsnek is – még akkor is ha erről a „kalandozóknak” valószínűleg még csak fogalmuk sem volt.

GéKI

 

A bejegyzés trackback címe:

https://finnugrizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr516746808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ewfsdfewet 2021.11.15. 11:25:32

Engem a nyest.hu-ról már igen sokszor dörzsöltek, töröltek hé, ha a látást, a magyar, germagyar látásmódot el akarom mondani.

Az egész cikkben, a nyest.hu-n, abból vahn a héindulás, hogy vahn pógári meg hadui rendszer szelve. A magyar nyelv az egy indogermán nyelv, és germán, ebből eredve a magyar rendszer egy haduállapot, haduverfassung. A magyar nyelvben ez mind megvahn, az árja, germán. a magyar nyelvet haduverfassung nélkül nem is lehet gondolni.
A nyelv csumája az erőszak, az agresszivitás, ami érték, és módszer is, vegyük a réved igét: az indogermán er gyökből, germán rev, ref, reb, a megeredésből, tehát úgy mint Brolly a Dragon Ball z-ből. Ez a szó egyben érték is, a haduverfassung értékje, és módszer az ölésre, De vehetnénk az éber szót is, az íj gyökből, mint vibr, vipr, ami az árjában jelent szellemei elevenséget is, de alapvetően a primitívhez tartozik, és a kortizon és androgénhormonok miatt vahn, ami más mint a víg, a wach, a férfias.
Ha már megvult említve Arisztotelész, akkor a Poltei azon részjét is meg kell említeni, ahun a barbárok haduverfassunjáról beszél. Itt a szkítáknál csak az ihat a kürtből, ahé ölt embert, hasonló szokás vahn a Keltáknál, vagy a Germánoknál, ahogy Tacitus írja, a férfi, az úr, a hulla felett vágja le a haját. Ezek értékek, a haduverfassung értéjei, a többi , amiről Arisztotelész makog nem tartozik rám, mert én Magyar, Germagyar vahgyok, a haduverfassung egy más dolog, mint a democsokrácia, és az amit politeiának mondanak. A hadu(germán hadu, hodu, a szak gyökből)verfassung-ban a kereskedelem alantas, ezért nincs ilyen, és a nyelvet se lehet erre használni, közvetítők teszik azt, mint Zsidó és arab, a Magyarokat vagy felakasztják vagy nemmagyart, libertit csinálnak belőlük.

Az tehát, hogy a szövetségi(sződa)Herzognak, harjatudó, vagy wajda(walten, vagy woi+da, nem szláv) csak háborúban engedelmeskednek, annak az okja a háború és a sippés, suébviszony. Parancsokat nem követtek, mert az egy libcsi szó, ha szláv, és nem az illberális szláv, mint raknóti, a rak rokonja, ami a germán rakjan. Magyarul berancs lenne, mint rátevés. A vezető az észt tesz, észlel, de valami csumáján, Kirgen és a szokás csumáján. Elég megemlíteni Armin és Inguiumer vitáját, ahol a harcos nép Inguimer mellett szavaz, mert az a szokásja. A haduverfassung így kerüli el a libcsizmust, vagy máshént az illiberlizmus egy példával élve: a langobárd szokásban, ha lány hészolgáltatja magaját, az apa agyonütheti, mert a staladja, de ha nem teszi, akkor kelled(schuld), és jön a Gastalda és a sippe és a lányt agyonrúgja. Tehát a haduverfassung: minden harcosnak raktája vahn a háborúhoz,árnához, a harchoz, ha a felsőbbség nem akarja, akkor meg lehet ölni, de ha a felsőbbség harcot akar, akkor a harcosnak is. Tehát az illberális haduverfassung védi az értéket, az ölést, a harcot, a rablást, a háborút.
Nem lehet összekapcsolni a democskráciát a primitívvel, a törzsivel és a haduverfassungval, amit Arisztotelész ír, az görögre érvényes és vahn a más, amit ír a Szkítákról, keltákról, majd Tacitus a Germánokról.
A haduverfassung egy fontos részje, hogy az úr és a férfi az űz gyökből ered, mint wid, wit, ez az űz, indogermán woi gyökből, az ölő és az űző, az ahé ihat a kürtből, vagy a haját a hulla felet vágja le.
A göndör az a liberti, a nem úr, nem férfi, mert nem öl, és ölés vohnzásjában nem víg és vidám.

De elég itt megemlíteni mégegyszer armint és Vercingetoriot is.
A törzsi Ausnahmezustand csumáján jártak el a Germagyarok is, mikor harcoltak a keresztény-libsi Ermanararich, libcsi despota ellen, mely újításokat vélt, de ez pejoratív szó. A kende a z nem más, mint a gót helytartó, a kindi, kindins. Törzsi és primitív viszonyokban a Rend, a ráció, ami germán szó, a Rend, mert a re és ra gyökből ered, nagyon fontos, de ez a rátevés, és ahé végzi az a rakó(rex), tisztán logika, tehát Rend.

ewfsdfewet 2021.11.15. 11:26:20

A pogány, primitív az annyit jelent, meg a törzsi, hogy ökonómiafajánd(Feind, fáj), biopolitika nélkül a magyar, germagyar biopoltikai az vult, hogy a medencét hé kell szarni és szülni, teát a források 100 év alatt héjöttek a segglyukon és a punán, ez a koppányizmus. Az Állam gazdasági, de a magyarság nem az. Ahogy Kirgn, hé amúgy a germagyar nyelv, a démon az Ase, mondta, regya: jobb héégni, mint elhalványulni. Az államalapítással ez a baju, hogy elhalványodik az ember, ami a magyar, tehát nietzschei, homéroszi ellenérv vahn ellenje.
A cikkben még fel vah hozva, hogy Árpádnak utana az Árpádiknak kevesebb volt a hatásuk, hatalmuk, mert volt kalandozás. De ez nem igaz, hisz a haduverfassung mint mondtam épp erre épül, és a magyar az SS-ből ered, mint Tacitus írja. A magyar germán, és az SS-ből ered, tehát lennije kellett SS-nek, ami szabad zsoldoshadviselést jelent, és rablást. Központi hatalom nem kell, mert mindenhé akar rabolni és ölni, ha Magyar, és vereségnek esetén jön a bocsánat: fiatalság bolondság, ahogy Tacitusnál is tették a fiatal SS-harcosok miatt a felsőbbségek.
Még annyit megemlítek, hogy a kalandozásoknak tehát nem köszönhető a magyar nyelv fennmaradásja, mert az űzma(szajré) már akkor hé lett szarva és szülve. Az állam(helyesen állad)-iizé nkább ártott a nyelvnek és a magyarságnak, hisz jöttek az értékek átértékelői, és Szemtelen Pityu is hozott despota legislatívokat, hogy az őshonos ne legyenek héírtva.

ewfsdfewet 2021.11.15. 11:34:44

Tehát felesleges itt morálkodni. A fontos az egészben, hogy a magyar nyelv indogermán és germán, a magyar nyelv csumája( csu-csé gyökből, mint csámpa, csesz, csupa, a germán stuma, stumó, mint csutka, csokány, ami alap is, és ezt a szót kell használni, a nem vahnó alap helyett) a haduverfassungban vahn, ebből ered.

Már írtam, hogy a központi hatalom nem kellett egy haduállapotban, hisz volt akarás. Az akar nem más mint az árja was, wak, ekón, ami tarmai( tart-ból, dharma), naturális szükség. Az akar a naturával és a tarmával egy. Ez az akar az egész népet áthatja, hisz benne vahn az árdában( ár, árad-ból).

Törzsi és primitív úréldában(úr és él, a Welt és a world, még a haduverfassunghoz tartozik) maga az akarás az, ami a wask és a wak, az ekón, ami nem más mint belső és természeti szükségszerűség. Az összes indogermán nyelv közül csak a magyar, germagyar tartotta meg, tehát a magyarság az akarat diadala. A vélés és a választás az akarás alatt vahn.Mondjuk olyan mondatot lehet írni, hogy a nő gyereket akar, de olyat már nem hogy nem akar, mert az már vélés és választás, tehát voluntas. A szó protogermán, az akarás diadla miatt maradt meg a magyarban.
Tehát a törzsi és primitív úréldában nins szükség, mert az akarás tesz az egységről, a természeti és belső szükségszerűség, amit Arisztotelész le is elemez. A Magyar azt jelenti, hogy mind a magyar szokásnak utana él, ha nem akkor Zulu.
De máshogy, héfejlődik a természetből egy adott csimpánz, mondjuk a germanoid, a szokásja pedig a természetben lesz, majd később jön a démon, Kirgen, és aztán Kirgen csumáján ismer meg az adott csimpánz faj vagy falja.

Hol vahn a központi akarat( a domináns hímtől eltekintve) a csimpánzoknál, mikor megtámadnak egy gorillát(múltkor volt egy naturális filmben)? Sehol. Mert az árdában, a naturában vahnnak.

ewfsdfewet 2021.11.15. 11:39:20

Ha a „kalandozások” nélkül nincs magyar állam, nincs magyar nyelv - akkor mit kellett volna másként csinálni?
----------------------------

Ahogy írtam, az állad az nem más mint tőkefelhalmozás, de akkora már sehol se volt. Koppány nem akart tőkefelhalmozást. Ahogy írtam, 1000-re nem maradt semmi azokból a leűzött, megűzött szajrékból.
-----------------------

nincs államalapítás, és nincs magyar nyelv,

Államizével meg a papsikkal, a kretény papsikkal, az értelmetlenségiekkel nincs is magyar nyelv, az nem magyar nyelv, aminek vahn libcsi Államja, ahogy az értékek átértékelősjének utana az írások, mint Halotti makogás, Máriaizé se nyelvemlék.
süti beállítások módosítása