Nyelvtörténet?...  Őstörténet?

Nyelvtörténet vagy Őstörténet…. régi dilemmája ez a finugrisztikának, mégsem tudnak vele dűlőre vergődni!

Az index riportot közölt Gugán Katalinnal „Hányéves a magyar nyelv” - címmel. Gugán már a cikk elején nem rejti véka alá, finnugrista szemléletét és, hogy nehogy valakinek is kétsége támadjon nézeteivel szemben, kijelenti, hogy:

„Minden ellentétes híreszteléssel szemben egyértelmű, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládhoz tartozik, amit tudományos körökben senki nem vitat”

Ami persze eleve vaskos csúsztatás, hiszen a nyelvrokonság soha nem lehet tudományos tény, legfeljebb erős konszenzusos megállapodás. Ahogyan az sem az igazság teljes kibontása, hogy azt nem igen vitatják tudományos körökben. Talán ha néhány nevet felsorolok, ( Kalevi Wiik, Angela Marcentoni, Pusztay János, Simo Parpola ) akkor ezek közül esetleg ismerős lesz némelyik Gugán Katalin számára is.

Magyarán a finnugor elmélet manapság igen is forrásban van. Lehet, hogy paradigmaválltásról még nem beszélhetünk, de azért vannak már jónéhányan akik igen is „megkérdőjelezik a magyar nyelv finnugor voltát”, és akik ezt teszik, méghozzá tudományos alapon, azok nagyon is tágra nyitották már azokat a határokat.

Ezekből a Gugánféle „magabiztos” nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy hiába volt Pusztay János figyelmeztetése – és elhatárolódása:

„A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.” – ( Pusztay János – 2011)

Mi is az az „ősi nyelv”… és ki beszélte azt!

A cikkel azonban nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy az „Ősi nyelv” – című fejezetben, a magyar nyelv keletkezésének taglalásakor, valamiféle „ősidőkbevesző” – elvállást emlegetve állítja, hogy a magyar nyelv kb 3000 – éves. De még ez sem volna éppen „istentől elrugaszkodott” nézet – hisz a nyelvészet ezt tanítja, de a mondanivalót alátámasztandóan ott van egy „csonkacsaládi” fotó - Uráli őslakosok 1992-93 -ban – aláírással.

No ez már így összeségében azért, elég nagy gáz! Az a család ugyanis semmiféle formában nem „ősi” hanem egy kortárs csonka család, apa és gyermekei! Ők semmivel sem „ősibbek”, mint az én családom – ráadásul még közel egykorúak is vagyunk – a kép szerint. Az a családfő ugyan úgy a mában él mint én, és a fiaim. Ők semmivel sem ősibbek tehát mint az én családom. A sátruk mögött ott parkolhat a legmodernebb hófutó, a sátorban bennlehet a műholdas telefon, a plazmatévé, amelyet egy olyan modern aggregátorral használnak, amely egész nap elpöfög néhány csepp benzinnel. Talán a ruházat zavarja meg a finnugrista asszonyságot – ebből is látszik, hogy soha nem járt az Urál vidékén! – ott így kell öltözködni – legalább is télen!

Ha a fényképezett családfő esetleg manysi ember lenne, akkor legfeljebb az bennünk a közös, hogy mindketten egy olyan nyelvet beszélünk, amelynek kb. 3000 éve volt egy ugornak nevezett előnyelve. Vagyis a finnugor nyelvészet szerin az ő nyelve és az enyém is az ugorból ered. Ennyi és nem több. Az, hogy volt-e nekünk mindkettőnknek olyan ősünk, akik még együtt beszélték az „ugor alapnyelvet” – az igencsak kétséges, és a nyelveink rokonságából ez nem is következik. Arról már nem is beszélve, persze, hogy az is igencsak vitatható, hogy Ő az Urálban „ősi” – lenne. Nagy valószínűséggel csak a 16. – 17. – században költözött mai lakóhelyére – valahonnan – az orosz nyomulás elől.

Ez a fénykép és a szövegkörnyezet – az aláírással együtt, azt a téves elképzelést sugallja, mintha a manysik – finnek – ősei lennének a magyaroknak. Pedig ugye erről szó sincs – mindössze a nyelveink rokonok – nekünk magunknak valószínűleg az égadta világon semmi közünk egymáshoz, meg valószínűleg az őseinknek sem volt soha. Ezt tanítja a finnugrisztika! A fényképen szereplő manysi családfőnek, tehát semmivel nincs sokkal több köze a magyarokhoz, mint ha ide egy afrikai „bantuhantumandu” ( remélem a valóságban nincs ilyen ) család fotóját tették volna ki! Hármunknak utoljára akkor volt esetleg némi közünk egymáshoz – élhettek együtt az őseink – amikor az anatómiailag modern ember elhagyta Afrikát, és kezdte meghódítani Eurázsiát! Az egyik maradt Afrikában, a másik kettő meg ment „akárhová” – az egyik jobbra, a másik meg balra. Hogy a mai manysi ember nyelve, hogyan és miképpen „rokona” a mai magyar ember nyelvének, arra a finnugrisztika ad magyarázatot, és ez szerinte tudományos tény – oszt jónapot – vita nem lehet! – mert, hogy vita nincs! A nyelvészeti törvények, és szabályok értelmében a két nyelv rokon nyelvek.

KI – vagy Mi, vált ki, és honnan?

A riportban elhangzik egy olyan kijelentés is, amelyet nehezemre esik „szakmailag” értékelni:

„… a magyar nyelvet beszélők időszámításunk előtt 1000 és 500 között váltak ki az ugor nyelvközösségből.”

Ez olyan szakmai tévedés, amelyet egy magára valamit is adó finnugrista nyelvész még álmából felébredve sem követhet el. Ugyanis nem a magyar nyelvet beszélők váltak ki az ugor nyelvet beszélők közösségéből, csak a magyar nyelv vált ki, az ugor alapnyelvből. A nyelvészetben ez olyan alapvetés, amit nem illik eltéveszteni, már egy elsőéves egyetemi szinten sem – nem, hogy még egy ismert nyelvésznek. A nyelvészet ugyanis azt nem tudja megmondani – és nem is feladata – hogy a beszélők, szétváltak – e, vagy sem. Arról a nyelvészet nem tud nyilatkozni, hogy a mai manysik és magyarok elődei valóban együtt éltek- e, az ugor nyelvegység korában - csak arra van kompetenciája – és nem is vállalkozik másra – hogy azt állítsa, hogy volt egy ugor nyelv, amely elődje, mind a mai magyar, mind a mai manysi nyelvnek.

Ha egy „kívülálló” ilyen állítást fogalmaz meg, azt a finnugristák azonnal öles cikkekben támadják, „finnugorellenesnek” laikus kóklernek, dilettánsnak bélyegzik, aki olyasmihez szól hozzá, amihez nincs semmiféle kompetenciája. Összekeveri a nyelvrokonságot a néprokonsággal – pedig azoknak semmi közük egymáshoz – hiszen a nyelvész csupán a nyelv eredetéről beszél, és nem a beszélőkről.

De persze nem csak Gugán Katalin nem tudja elmesélni a nyelv történetét a beszélők története nélkül, hanem még senki másnak sem sikerült ez. Éppen ezért tartom "álságosnak" a mai finnugristáknak azt az állítását, hogy a magyar nyelv származásának és a magyarság származásának egységét soha nem hirdette e tudomány. Ezzel az állítással nem elsősorban a "finnugorellenesek" lettek megbélyegezve, hanem sok-sok olyan finnugristát is kitaszítanak a tudományból, akik egész életüket ennek az egységnek a bizonyítására szentelték. De nem csak kitaszítanak, hanem egyúttal meg is hamisítják a finnugrisztika történetét. Szinnyei József ezt írta:

„Bármilyen idegen elemekkel gyarapodott is tehát a magyarság, annyi bizonyos, hogy az „igazi magyarok” az ős-finnugoroknak egyenes leszármazottai.”

Valahogy úgy van ez, mint amit Thomas S. Kuhn a paradigmák közötti vitákról mond.

Kuhn szerint akkor lesz újra egységes egy tudományos közösség, ha minden tudós csatlakozik az új paradigmához. Néhányan azonban életük végéig ragaszkodnak nézeteikhez, de egy idő után az ilyen tudósok meghalnak. Az új paradigma tagjai pedig újraírják a kézikönyveket, s úgy állítják be a régi korok tudósait, mintha azok az új módszerekkel dolgoztak volna ugyanezeken a problémákon.

És akkor ez még a „megszépített” változata annak, amit én gondolok az efféle Gugán Katalin féle állításokról.

Kérdés tehát, hogy a mai finnugrisztikának vajon miért kényelmetlenek, elutasítandók mindazok az eredmények, amelyeket e tudomány itthon és külföldön a magyar nép és nyelv eredetéről eleddig felmutatott és igazolt. Miért érzi szükségét a nyelvtudomány, hogy azt állítsa, hogy a már 150 – van aki szerint 300 – éve kizárólag nyelvrokonságról beszél, amikor tudva tudja mindenki, hogy ez egészen profánul kimondva egyszerűen … nem igaz!

Ha mindezt figyelembe vesszük akkor láthatjuk, hogy Gugán Katalinnak vagy fogalma sincs a saját szakmájának alapvetéseiről – amit azért nem gondolnánk – vagy tudatosan hamis látszatot igyekszik kelteni. Megint egy olyan riport, ahol a finnugrista ködösít, félretájékoztat, félrevezet – vagy nem tudja mit beszél.

Lehet választani!

GéKI