„A sápadt finnugrisztikus lenéz, gyötör, kihasznál, megvet, éltedre tör!”

Finnugrizmus

Finnugrizmus

Eredet - és/vagy - Kapcsolat

Keleti magyarok nyomában: új mérföldkőnél az Urálon túli őstörténet-kutatás Válasz Türk Attilának a Heti válaszban megjelent nyilatkozatára.

2019. november 10. - Géki

 

rokoni_kapcsolatok.jpg

A Hetiválasz online felületén ( https://www.valaszonline.hu/2019/10/21/ujelgi-magyar-ostortenet-turk-attila/ ) jelent meg egy cikk, amelyben Borbás Barna kérdezi a jeles régészt tudományos kutatásainak, sok vitát hozó, legújabb eredményeiről.

( Mivel ez a blog a történeti összehasonlító nyelvtudomány eredményeit igyekszik majd tárgyalni, Török Attila régész nyilatkozatából is az e témakörben tett kijelentését emelem ki.)

Miután már sok érdekes és viszonylag új információkat tudtunk meg a vélhetően a keleten maradt magyarokhoz köthető régészeti kutatásainak legújabb fejleményeiről, Borbás sem állta meg, hogy rákérdezzen a Türk Attilát, a szakmán belülről ért támadásokról.

– A régészeket – és személyesen önt is – időről időre az a kritika éri, hogy a finnugor nyelvészetnek „behódolva” csak a Volga-Urál vidékén keresik a magyarság eredetét, holott az Árpád-kori krónikák eredethagyománya délebbre, a Kaukázus és a Don-Kubán-vidék térségére utal. A kaukázusi kapcsolatot pedzegette lapunknak Agócs Gergely népzenekutató is. Tényleg azért nem kutatják ezt a térséget, mert engednek a finnugor „dogmának”?

„Nincs szó ilyesmiről, egyébként fogalmam sincs, tudományos értelemben mi lehet az a finnugor „dogma”, hiszen a magyar nyelvnek van uráli eredete, ez tény. De ha valaki tudja, tudományos nyelvészeti módszerekkel bátran bizonyíthatja és publikálhatja a magyar nyelv esetleges más kapcsolatrendszerét. Hangsúlyozom még egyszer: tudományos módszerrel, vagyis a nemzetközi standardok alapján alkalmazott történeti nyelvészeti metódusokkal. Mindemellett ügyelni kell arra is, hogy néptörténet és nyelvtörténet nem ugyanaz. A finnugor nyelvészet semmit nem tud és nem is kíván mondani például a minden szempontból összetett honfoglaló magyarság biológiai vagy kulturális eredetéről.”

Bár a válasz első olvasatra egyértelműen egy finnugrista összezárást mutat - Török a „finnugor dogma” hallatán azonnal a finnugrista körön belül helyezi el önmagát, és igyekszik onnan válaszolni. Ez a nyilatkozat, azonban így, ahogyan megtette, egyáltalán nem a finnugrisztika tudományának álláspontját képviseli. Persze lehetne ez csak egy félreérthető nyilatkozat is – esetleg az újságíró értett félre valamit – de én a szöveget végigolvasva ezt kizártnak tartom.

Nézzük az állításokat egyenként:

  1. Nyelvrokonság:

 „… a magyar nyelvnek van uráli eredete…”

A finnugisztika tudományos álláspontja, az hogy a magyar nyelv uráli eredetű nyelv. A „van uráli eredete” – az egy olyan megállapítás, mintha az uráli eredet mellett, lehetne más eredete is. Márpedig ez, a nyelvek rokonításának paradigmája értelmében lehetetlen. Minden nyelv csak egy, és kizárólag egy alapnyelvből eredhet. A magyar nyelv rokonításának logikája ( így a világ összes nyelve rokonításának is ) az, hogy volt a viszonylag egységes uráli alapnyelv, és ennek felbomlása után, több évszázadon (évezreden) keresztül kialakult a magyar nyelv, miközben más nyelvekkel érintkezett, átvett bizonyos elemeket - jövevényszavak, nyelvtani elemek ( tőle is vettek át mások )  - és íme, itt van most előttünk a mai magyar nyelv.

A nyelvek rokonításának alapja tehát a származás, méghozzá egy olyan származás elmélet, ahol csak is és kizárólag mindennek egyetlen őse lehet – pl. senkinek nem lehet két apja!

A nyelvrokonság így az olyan genealógiával mutat párhuzamot, amely csak is, és kizárólag az egyik szülő (jellemzően az apai ág) kutatásával foglakozik és teljesen figyelmen kívül hagyja az anyai ágat. Egészen pontosan az anyai ágon érkező újabb és újabb biológiai impulzusokat, egyszerűen a „jövevény” - kifejezéssel illeti.

Tehát, ha valaki elfogadja, a finnugrisztika nyelvrokonítási paradigmáját, akkor csak is azt állíthatja, hogy a „magyar nyelv uráli, vagy iráni, vagy török, vagy bármi más eredetű nyelv” – semmiféle kompromisszum nem lehetséges, mert, hogy a nyelvek rokonításának paradigmája más megoldást nem enged meg – de azt nem mondhatja, hogy uráli is, meg iráni is, meg török is, meg bármi más is. Aki ilyent állítana, az Vámbéryvel kerülne egy platformra, Budenzel és Hunfalvyval ellenben - (Ugor-Török háború.)

A „van uráli eredete” – az azt jelenti, hogy a nyilatkozó nem fogadja el a finnugrisztika nyelvrokonítási paradigmáját – tehát más szabályok szerinti rokonítást tart tudományos álláspontnak. Kérdés persze, hogy akkor mi az a paradigma? – ha nem a „finnugor dogma”…?

  1. A magyar nyelv más nyelvekkel való kapcsolatai

„De ha valaki tudja, tudományos nyelvészeti módszerekkel bátran bizonyíthatja és publikálhatja a magyar nyelv esetleges más kapcsolatrendszerét. Hangsúlyozom még egyszer: tudományos módszerrel, vagyis a nemzetközi standardok alapján alkalmazott történeti nyelvészeti metódusokkal.

A magyar nyelvnek pl van iráni, török, szláv stb. kapcsolatrendszere is, és ezek feltárása is tudományos nyelvészeti módszerekkel, vagyis a nemzetközi standardok alapján alkalmazott történeti nyelvészeti metódusokkal, történt.  Mi mással is történt volna? Az persze igaz, hogy minden az ezekből a kapcsolatokból származó elemet, „jövevénynek” neveznek, és nem „rokoni kapcsolatnak”. Sőt a magyar nyelvnek jelentős számban vannak olyan szótövei is, amelyeket a finnugrisztika, nem tudott besorolni, sem az „uráli örökség”, sem a „jövevény” kategóriába, ezért azt az „ismeretlen eredetű” kategóriába sorolta – nem magyar?! – bár van néhány „belső fejlemény” is.

  1. A magyar nyelv eredete egy tény:

„… a magyar nyelvnek van uráli eredete, ez tény”

Ennek az állításnak kétféle olvasata van.

Első olvasat:

Amennyiben az „eredet”-et kapcsolatrendszer értelemben használjuk akkor a nyilatkozat, megfelel a „tudományos nyelvészeti módszerekkel, vagyis a nemzetközi standardok alapján alkalmazott történeti nyelvészeti metódusokkal” feltárt tényeknek. Ekkor azonban felmerül a kérdés, hogy Türk miért nem a finnugrisztika tudományának bevett terminus technikusait használja nyilatkozatában? A „kapcsolatrendszer” az valóban tudományos tény, az „eredet” azonban csak egy önkényesen választott, nagyon is körülhatárolt definíciórendszer keretein belül értelmezhető úgy ahogyan azt a történeti összehasonlító nyelvtudomány alkalmazza. A rokonság = eredet egyenlőség, pedig kifejezetten egyedi és specifikus, azonosság, amely szinte, és kizárólag csak a nyelvtudományban használatos. (Ezen kívül már csak a jogtudományban alkalmazzák, a gazdasági és politikai hatalom, szétforgácsolódását megakadályozandó – az öröklési rendet szabályozandó elvként – ezzel is volt baj elég.)

Második olvasat:

Ha az eredetet, a finnugrisztika elfogadott nyelvrokonítási paradigmája tartalmaként értelmezzük, akkor azonban kifogásom van, hisz a magyar nyelv uráli eredete, nem tény, legfeljebb csak a jelen pillanatban, az egyik legszélesebb körben elfogadott tudományos álláspont. Vannak azonban olyan tudományos álláspontok is, amelyek töröknek, vagy rokon nélküli – tehát magyar – nyelvnek tartják. Kétségtelen, persze, hogy ezek az álláspontok, ma kevésbé elfogadottak, és kidolgozottak, mint az uráli eredet – ez viszont tényleg tény.

  1. Néptörténet kontra nyelvtörténet

„Mindemellett ügyelni kell arra is, hogy néptörténet és nyelvtörténet nem ugyanaz. A finnugor nyelvészet semmit nem tud és nem is kíván mondani például a minden szempontból összetett honfoglaló magyarság biológiai vagy kulturális eredetéről.”

A nyelvrokonítások tudományának hajnalától napjainkig, a nyelvrokonság, egyértelműen a nép származását jelentette. Szinte fel sem merült a gondolat, hogy a kettő különválasztható. Miután a nyelvészek – éppen abban a korban, mikor a népet és a nyelvet erősen azonosították (nyelvében él a nemzet) – rájöttek arra, hogy a nyelvek történeti viszonyait bizonyítani lehet – elkezdtek a nyelvtörténetből, néptörténeteket kreálni, amely máig tetten érhető, még komoly tudományos dolgozatokban is, sőt az iskolákban máig ezt tanítják. A felismerés szintjén már sokan tettek ugyan olyan kijelentést, hogy a kettőt külön kell választani, ( úgy általában ) olyan magyar őstörténet azonban eddig még nem született, amely ezt a szétválasztást igazolta volna.

( Egészen pontosan fogalmazva persze van ilyen magyar őstörténet, amelynek semmi köze a nyelvtörténethez, méghozzá a magyar Krónikás irodalom, amelyben a nyelv még csak véletlenül sincs megemlítve, és tényleg a nyelvtörténettől teljesen független magyar származástörténetet beszél el. Ezt a történtet azonban a finnugrisztika egyértelműen elveti, mint afféle „dicsőséges őskereső” tudománytalan handabandát… tisztelet a kivételnek.)

Az utóbbi időben a magyar finnugrista nyelvészet persze valóban megpróbálja magát elhatárolni, a történettudományok képviselőitől, és megpróbálja teljes mértékben rájuk tolni a „nyelvtörténetből kreált őstörténet” filozófiájából kialakult zűrzavar minden felelősségét.

Az alábbi idézetet azonban Szinnyei József írta:

Tudvalévő dolog, hogy a nyelvek rokonsága, nem bizonyítja okvetlenül a népek fajrokonságát is… ennélfogva, nem szabad eleve elutasítani némely íróknak azt a föltevését, hogy az „igazi magyarság” faj szerint nem finnugor… de (mint az a tanulmányból kiderül - GéKI) annyi kétségtelen, hogy a finnugor származású magyarok voltak mindig többségben…az ő nyelvüket vették át a hozzájuk csatlakozó népek. Bármilyen idegen elemekkel gyarapodott is tehát a magyarság… „az igazi magyarok” az ős-finnugoroknak egyenes leszármazottjai.”

Márpedig Szinnyeiről nehéz lenne azt állítani, hogy nem finnugrista nyelvész.

De idézhetünk egy 21. századi finnugristaállítást is, Fodor Istvántól:

Az ELTE Finnugor Tanszék tananyaga ( amelyet Fodor jegyez ) így kezdődik:

finnugor.elte.hu/index.php?q=ostortenetfodor

Az uráli (finnugor és szamojéd) nyelvekben lévő nagyszámú szókincsbeli és nyelvtani egyezés kétségkívül arra utal, hogy e népek távoli elődei valaha egymás közelében éltek, s nagyjából egy nyelvet vagy igen közeli nyelvjárásokat beszéltek. A nyelvtörténeti vizsgálatok azt is vitathatatlanná tették, hogy ez az „együttélés” igen régi időkben lehetett, feltehetően a mezolitikum (átmeneti kőkor) és a neolitikum (újkőkor) időszakában. A finnugor egység minden bizonnyal a neolitikum késői szakaszán, vagy a bronzkor kezdetén – a Kr. e. 2000 körüli évszázadokban – bomlott fel. Ebben az időszakban az ugorok (a mai obi-ugorok és magyarok ősei) az Uráltól keletre éltek, a finnségiek pedig a kelet-európai erdővidéket népesítették be az Uráltól egészen a Baltikumtól nem messze eső területekig.”

Egy ízig –vérig mai finnugrista nyelvész – Fejes László – is így írt erről egyik cikkében:

„A finnugrisztika is nagy hibát követett el, amikor „finnugor néprajz”-ról, „finnugor zené”-ról, „finnugor irodalom”-ról, sőt, „finnugor világlátás”-ról és hasonlókról kezdett beszélni. Kezdetben persze a tudományág művelőinek sem volt világos, hogy a nyelvi, kulturális és genetikai-antropológai párhuzamok nem vehetőek egy kalap alá. Az ilyen hangok azonban később is erősek voltak, és ma is hallhatjuk őket.”

Ezekből az idézetekből számomra egyértelműen az tűnik ki, hogy a finnugrisztika igen is mond véleményt „a minden szempontból összetett honfoglaló magyarság biológiai vagy kulturális eredetéről is.”

Esetleg ajánlom figyelmébe az alábbi cikk alatti kommentfolyamot.

https://www.nyest.hu/renhirek/a-finnugor-elmelet-folyton-valtozik-de-mar-megint-nekik-van-igazuk?comments#comments

Itt részletesen bizonyítva lett az állítás tarthatatlansága.

GéKI

A bejegyzés trackback címe:

https://finnugrizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr5615299408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása