Székelyföld – Szökevények földje?
A címben szereplő „ë” – egy olyan hangot jelöl, amelyet a legtöbb magyar nyelvjárás ismer és használ, de a magyar helyesírásban sohasem honosodott meg. Ennek több oka van, és sokan foglalkoztak már ezzel a témával. Ez a cikk most csak részben született ezért a hangért, a címben szereplő kérdés „sztenderd” magyar nyelven igazából úgy szól, hogy – „szökevények-e a székelyek.”
Így talán jobban érthető a többség számára is.
Történt pedig lőnn, hogy Keszi Tamás tanulmányt jelentetett meg: Alternatív javaslat a székely név etimológiájára címmel.
A probléma jelentőségének megfelelően, a megoldására született szakirodalommal könyvtárakat lehetne megtölteni – a szerző azonban nem kíván ezekről vitázni ( vitáztak már elegen, és eleget) – így kizárólag saját javaslatát kívánja elénk tárni!
Olyannyira nem kíván vitatkozni, hogy miután e cikk "velejét" a tanulmány megjelenésének helyén (Akadémia.edu) "megkommenteltem" - a tudományos véleményalkotás szabadságának szent nevében (ahogyan azt a nyilvánosan is felvállalt "Klima László féle areának" megfelelően szokás) - azonnal kitiltott!
„A székely szó töve a magyar szökik, aminek etimonja a török sek- ige, utóbbi alapjelentése ’ugrik, gyorsan mozog.' A magyar szëkik változat előfordulása jól dokumentált egészen az újkorig. Ehhez kapcsolódik az -l/ly deverbális nomenképző egy rövid, zárt -ë - kötőhanggal. Az így képzett szó jelentése – szëkël(y)/szëköl(y) - ’szökevény, elszökő (ember)’ lehetett. A szó eredeti ejtése szëkël(y)/szëköl(y), az első szótagi magánhangzó megnyúlása a székelyek székekbe történő szervezése után következett be népetimológiás hatásra.”
Nos ezért szerepel a címben aza bizonyos „ë” – ugyanis e nélkül a hang nélkül a szökik - „ö” – jéből soha nem lesz „é” – tehát soha nem lehetne a szökik=székely.
Két jelentős ellenérvem is van:
- A fenti etimologizálás elsősorba abból a teljesen téves nézetből adódhat, hogy akik nem beszélik sem az „ö” – ző, sem a „ë” - ző nyelvjárást, azok azt hiszik, hogy csak úgy bárhová be lehet helyettesíteni ezeket a hangokat, azokba a szavakba ahová a sztenderd magyar az „ö” - t, vagy az „e” - t, rakja. (Mint ahogyan Móricz is azt hitte pl. a Rózsa Sándor regényben.) Márpedig ez nem így van. Bár az „ë” - pontos használatára (bevezetése a helyesírásba ezért is bukott meg eddig még mindig) nincsenek pontos szabályok, de mivel az anyanyelvem az „ë” - ző nyelvjárás, ezért tudom, hogy olyan, hogy „szëkik” - olyan nincs – nemes egyszerűséggel azért, mert szinte kimondhatatlan – ezért aztán a „szëk-” gyök sem létezhet. Ez pont olyan, mint ahogyan sem „Köcskemét” - sem pedig a „Këcskemét” nem létezik – minden előítéletes híresztelés ellenére – és még annak ellenére sem, hogy a Szöged – viszont valóban használatos!
Talán azzal lehetne zárni ezt a gondolatot, hogy ugyan minden „ë” - helyére lehet „ö” - t ejteni, de nem minden „ö” - vagy „e” - helyén lehet „ë” - t…!
- A második ellenérvem a cikk alábbi állításából fakad:
„A magyar szëkik változat előfordulása jól dokumentált egészen az újkorig.”
A szerző, állításának igazolására, megjelöli a forrást is:
NySz III, 322–326. Jelentése ’ugrik, ugrál, táncol, menekül, észrevétlenül távozik, kitör, kimegy.’
Ez az állítás rögtön mindjárt, elsőre is, egy kissé meglepett – az előbbiek, no meg annak fényében, hogy én úgy tudtam, hogy a középkorban keletkezett magyar nyelvű dokumentumok többnyire a latin ábécé bütüire szorítkoztak, és az „ë” - használatát (bár voltak néhányan, akik támogatták – és írtak is szövegeket) de a hivatalos magyar írásmódba, soha nem került be. A nyelvújításkor sem igen került szóba, mivel Kazinczy a felső-tiszai nyelvjárást beszélte - ami viszont nem ismeri a „ë” - t.
Miután világos volt, hogy a szëkik – az „ë” – je nélkül soha nem lehet „székely” – döntő jelentősége van a behivatkozott forrásnak. Megkerestem, és meglepődtem, mert hogy a mű bizony tartalmazta ezt a bizonyos „ë” – hangot, vagyis azon kevés dokumentumok közé tartozik, amelyek így íródtak, és azt aktívan használta is. A hivatkozás a 322-326 oldalt jelölte meg, ahol valóban meg is található a „SZÖK-IK” címszó alatt még néhány tucat szócikk - előtaggal, utótaggal, képzőkkel…. ellátva.
( A szócikk egyébként a 322-328 - között található - node finnugrisztikus ( ha hazudik ) kicsire nem ád! )
Csak ugye egyetlen egy a bibi… bár ez a szótár aktívan használja az „ë” – hangot, de a „szökik” első magánhangzója mindig „ö” – és egyetlen egy esetben sem „ë” – még csak véletlenül sem. ( A magyarázatokban és példákban egynémelyszer az „e” azonban előfordul.)
Így tehát ez a „szökik=székely” etimológia egy eléggé gyengécske próbálkozásra sikeredett, még annak ellenére is, hogy a hipotézis igazolására egy vaskos hazugság is beépítésre került – a „szëkik” – ugyanis mint kiderült, egyálltalán nincs „jól dokumentálva”, sőt.... sehogyan sincsen dokumentálva!
De miért is volt szükséges, ez az erőltetett, több sebből vérző etimologizálás. Hiszen magának a székelységnek a kialakulására bemutatott történelmi háttér - egyébként egy reális lehetőség – hiszen a szerző itt párhuzamot von a székelység – a kozákság – a hajdúság – etnogenezise és kialakulása között – nevezetesen, hogy a földesúri elnyomás elől menekülők, a határok mentén (magyarul a gyepűn ) a szabadabb életet keresve, valamilyen népi identitást vesznek fel – még akkor is ha ezért a „szabadságért” – katonáskodással kell fizetni.
A magyarázatot az összefoglalóban találjuk meg, és ahogyan annak az utolsó bekezdése is mutatja, a szerző sem igazán hisz abban, hogy a „tudós társadalom” ezt az etimológiai ötletet túl komolyan fogja venni – hiába hivatkozik annyiszor, a Klima László nevére!
„Valószínű, hogy etimológiai javaslatomat – identitáspolitikai szempontból rosszul kommunikálható kiindulópontja miatt – heves támadások fogják érni. A fentebb vázolt folyamat kezdete kétségkívül kevésbé heroikus, mint a végsőkig kitartó hunok története, vagy akár a kezdetektől a magyarságot védő határőröké."
Tehát, még mielőtt valaki, esetleg, mégis vitába kívánna szállni, azelőtt a szerző gyorsan becsapja az ajtót, és egy „önbeteljesítő jóslattal” egyúttal ki is húzza a vitázni kívánok méregfogát – hiszen őkelme előre megmondta, hogy itten kérem „identitáspolitikailag nehezen kommunikálható” – teória let-lészen kidolgozódva.
Nem mellesleg persze a „székely” név etimológiájára valóban rengeteg próbálkozás volt már. Mi a szék / elv = székely magyarázatot tartjuk a leginkább elfogadhatónak – sőt majdnem ki merjük jelenteni, hogy ez az egyetlen értelmes változat. Ez azt jelenti, hogy a „királyi szék” – hatáskörén kívül eső, sajátos jogviszonyban lévők. Ez analóg az Erdély név keletkezésével, ami az erdő / elv – fejleménye – vagyis az „erdőn (a királyhágón) túli területeket jelenti. Magyarázatként tesszük hozzá, hogy a „székes főváros” – is azt jelenti, hogy a „királyi szék” hatáskörébe tartozó területek – közül, az a hely, ahol a „királyi szék” lakik. Törvénykezéskor ezt a „királyi széket” néha elvitték az aktuális igazlátás helyszínére is.
De erről mi sem nyitnánk vitát – nincs is értelme, mert ez így van és punktum… vitának helye nincs!?
:)
Még mielőtt azonban, bárki azt gondolná, hogy Keszi Tamás talán nem gondolta végig elég megfontoltan, hogy mit is - és mikor is – írja azt le, azt amit leírt – ide idézzük a tanulmány utolsó mondatát.
„Olyan borzasztó lenne, ha kiderülne, hogy a székelyek a mi kozákjaink?”
A következő hétvégén április 3. – án választás van... így a kérdésen való hosszas gondolkodást, töprengést, és a választ, az olvasóra bízzuk!
GéKI