Klíma László (@zegernyei) több cikkében is foglakozott már Horvát István munkásságával, és azokkal az állításokkal, (elmeszüleményekkel) amelyeket az általános közvélekedés neki tulajdonít. Ezekből a cikkekből azonban az derül ki, hogy ezek az „elmeszülemények” legtöbbször egyáltalán nem találhatóak meg Horvát hagyatékában, vagyis nemes egyszerűséggel mondva, a legtöbb ilyen állítás egyszerűen nem igaz – Horvát azt sehol nem írta le, vagy nem úgy írta, ahogyan azt tőle „idézni” szokták.

Akit bővebben érdekel, a téma az olvassa el az alábbi cikkeket:

1. Üzenjünk Schlözernek
2. Lófejű székelyek, pártos parthusok
3. A kétfejű sas és a rénszarvas titkos barátsága
4. „Amatőrök egymás közt”
5. Magyarok a Paradicsomban

1. Klíma László – és az ember – kiűzetése a Paradicsomból

A legutóbbi cikk témáját a Horvát Istvánnak tulajdonított azon etimológiák alkotják, amelyek a biblia teremtéstörténetéhez tartoznak, nevezetesen az első emberpár Ádám és Éva nevéhez, és ahhoz, hogy milyen nyelven is szólította meg őket az úr!

Mindjárt a cikk bevezetője így hangzik:

„Isten első teremtménye, Ádám magyarul szólott oldalbordájához, Évához: adám néked az almát, s Éva megevé azt. Állítólag Horvát István találta ki ezt a butaságot. Azóta kacag rajta minden tudós elme, s ki nem hagyná elmesélését, midőn a délibábos nyelvészkedést ostorozza. De ez a két naiv etimológia nem Horvát Istvántól ered.”

Ebben valóban benne foglaltatik a cikk egész tartalma, és lényege, hogy annak a sok-sok „sületlenségnek” amiket még komoly tudósok is szoktak idézni műveikben, szinte egyike sem található meg Horvát István műveiben. Hogy hogyan és miért terjedtek el mégis ezek a Horvátot gyalázó hazug állítások, a magyar tudományos és kevésbé tudományos művekben, nos, azt reméljük, meg fogjuk tudni Klíma további írásaiból.

Ezzel e kis bejegyzéssel most az Ádám = ad ám, Éva = eve etimológiák tulajdonosának megfejtéséhez szeretnénk hozzájárulni, szerény eszközeinkel.

Szeretném megerősíteni Klíma Lászlót abbéli véleményében, hogy az valóban nem Horvát Istvántól ered.

Én nem vizsgáltam át Horvát hagyatékát – még annyira, sem mint Klíma úr (erről még majd lesz szó) – de a jelen témához azt nem is kellett. Nevezetesen azért nem kellett, mert, hogy keresztény ember egy ilyen etimológiát soha nem írna le. (Már pedig úgy tudjuk, hogy Horvát István keresztény ember volt.) A Biblia az emberiség közös kincse, az „első bűn” történetét, még a művelt nem keresztények is ismerik, a keresztények közül pedig még azok is, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, de akik tudnak, azok ezt olvashatják a Bibliában:

„Es látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada * vele lévő férjének is, és az is evék.” - ( Mózes I. 3.6 )

Bármennyire is régies ez a szöveg, annyira talán még sem, hogy ne lenne belőle egyértelműen kivehető, hogy Ádám, nem nyújthatta Évának az almát, mert, hogy a kígyó képében megjelenő Ördög, Évát kísértette meg először, Éva szakította azt le, Éva evett belőle először, és Éva kínálta meg azzal, a vele lévő férjét. Hogy miért olyan fontos ez… arról Pál apostolnak Timótheushoz írt első leveléből értesülhetünk:

„És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván bűnbe esett.”
(PÁL 1. Levele Timotheushoz 2.14)

Nincs az a keresztény férfi és nő, aki ne tudná, hogy az asszony - e vétkéért kapta a büntetést, hogy kínban és vérben kell megszülnie gyermekét.

„Az asszonynak mondta: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat, és epekedel * a te férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.” (Mózes I. 3.16)

„Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben, és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.”  (PÁL 1. Levele Timotheushoz 2.15)

Ez olyan alapvető erkölcsi tanítás, és a keresztényi életnek oly alapvető életviteli elve, a keresztény férfi – nő viszonynak olyan alapvetése, hogy ezt a történetet fordított szereposztással előadni, teljességgel lehetetlen. Nincs az a „tudományos érdek” nincs az az „etimológia” amely képes volna arra, hogy rávegye a keresztény férfit, hogy magára vegye az asszony bűnét.

„És monda az ember: Az asszony az kit mellém adtál, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.”  - (Mózes I. 3.12)

Hogy ezt sem Klíma, sem azok, akiktől idézett, és nem idézett – most talán azok jártak jobban, akiktől nem – ezt nem vették észre, az bizonyítvány róluk, és arról, amiről írásaik szóltak. Ezt a „hibát” én a magam részéről nem igen tudom másnak betudni, mint a Horvát István iránti mérhetetlen rosszindulatuknak és elvakult gyűlöletüknek. Ilyen „hibát” csak akkor vétünk, és csak akkor nem veszünk észre, ha egyrészt „minden áron hinni akarjuk” azt, amiről írunk (Horvát ostoba etimologizáló) és azt „minden áron bizonyítani” akarjuk.

2. Klíma László, az ember ! – és a sánta kutya esete

A legutóbbi cikkben azonban van egy hivatkozás is, amelybe ha betekint a nyájas olvasó, akkor láthatja, hogy az jelen blog szerzőjének „vitáját” tartalmazza, mégpedig éppen egy Klíma László cikkben megfogalmazott állítás okán.

„A kétfejű sas és a rénszarvas titkos barátsága című korábbi írásunkban Horvát István nézetrendszeréből vezettük le azt a konteót, hogy a finnugor nyelvrokonság Habsburg-találmány. Ez a feltevésünk meglehetősen felingerelte a Rénhírek egyik kedves kommentelőjét ‒ lásd a Wikipédia vitacikkét.”

Ha azonban valaki veszi a fáradságot és egy kicsit bele is olvas a „vitacikkbe” azt láthatja, hogy itt éppen egy olyan állítás a téma, amelyet – nem mellesleg – éppen Klíma úr tett Horvát Istvánnal kapcsolatban, és amelyről az derül ki, hogy az „nem éppen a teljes valóságot” bontja ki az ominózus cikkében.

A kétfejű sas és a rénszarvas titkos barátságában ezt a „konteot” fogalmazza meg, Horvát Istvánnal és a Habsburg – ármánnyal kapcsolatban:

„Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le. Vagyis ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki, csak éppen nem tudta, hogy mit beszél.”

Itt tehát az van kimondva, hogy "talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le" – ami azt jelenti, hogy alapos, és kitartó munkával átnézve a hagyatékot, esetleg meg lehetne találni a bizonyítékot az elsőségre - de Klíma ezt a munkát nem végezte el - sokkal könnyebb volt egyszerűen megvádolnia Horvátot, hogy „ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki”.

Már önmagában ez is egy ordenáréság, de hősünk még ezt is tudta fokozni. Miután egy másik cikkében az „Amatőrök egymás közt” - ben tovább építgeti a "városi legendát" és megint behivatkozza a rénszarvasos cikket:

 "Meglehet, habár mi találtunk néhány adatot annak a városi legendának a születéséről, hogy a finnugristák Habsburg-bérencek lennének."

Meglehet így mi is találtunk néhány adatot arra, hogy Klíma megpróbálkozik egy "saját gyártású" városi legenda elindításával - ráadásul viszonylag kevés befektetéssel - egyszerűen elkezd a saját hazugságaira, saját maga hivatkozni, a cikkeiben - "ügyes" !!!

Klíma tehát először hazudik, amikor azt állítja, hogy megtalálta a "Habsburg - ármány" - értelmi szerzőjét - és ez a lényeg - hamisan vádolta meg Horvátot - és ráadásul ezt a hamis vádat elkezdte terjeszteni - mint saját "kutatásainak" eredményét! - kész szégyen!!

Ez tökéletesen jellemzi Klíma "tudományos" hozzáállását. A kemény munka helyett írjuk le, hogy ha hajlandók lennénk dolgozni, akkor lehet, hogy megtalálnánk, de mivel "büdös a munka" hát írjuk le hogy "megtaláltuk" - a többi lusta munkakerülő úgysem néz majd utána, és szépen "bekajálja" az állításunkat. Jobb helyeken ezt egyszerűen "szélhámosságnak" nevezik és nem tudományos kutatásnak.

A legutóbbi cikk a „Magyarok a paradicsomban” éppen azt igazolja, hogy mennyire igaz, hogy legtöbben - még a legnagyobbak sem - néznek utána az idézeteiknek. Klíma a cikkben jó néhány példát felsorol, hogy kik, hol, és hogyan írnak „Horvát István találmányairól”. Sőt a legtöbb „szakember” azt is állítja, hogy ezen „találmányok” Horvát nevezetes fő művében a  „Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történelméből” találhatóak meg.

A cikkben megidézett  Magyar Adorján azonban rácsodálkozik ezekre az állításokra, „s azt kérdé: ugyan, hol? Ugyan hol van ez a Rajzolatokban?” Ezt írja:

„ Egy régi újság került a kezembe, a Magyar Hírlap 1930. szept. 7.-i száma, amelynek 18. oldalán ez olvasható: „Horváth István volt a történetíró és nyelvész, aki ‘Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történelméből’ című művében azt akarta bebizonyítani, hogy a világ teremtésekor már Ádám és Éva is magyarul beszéltek.” De nemcsak ebben a 30 év előtti lapban, hanem azóta is sok másban közre került és számtalan ember szájából elhangzott és hangzik ez az állítás. Pedig Horvát István idézett, 1825-ben Pesten megjelent könyvében, amit sokszor átolvastam, Ádámról és Éváról egyetlen szó sincs, mégkevésbbé ezeknek a magyarsággal való bármilyen összefüggéséről. Kétségtelen tehát, hogy sem a régi, sem a mai ilyen írók Horvát István könyvét nem is olvasták, hanem csak üres szóbeszéd után ismétlik állításukat.

De nincsen Horvát könyvében a neki tulajdonított nevetséges szószármaztatásokból egyetlen egy sem, tehát minden csak alaptalan és rosszakaratú ráfogás volt, amit ellenőrzés nélkül, felelőtlenül fecseg még ma is igen sok ember. 

(A Fáklya, 1962 május/június, itt találtuk: magtudin.org)”

Majd Klíma is hozzá teszi a maga álláspontját:

„Tehát a Rajzolatokban „Ádámról és Éváról egyetlen szó sincs”. Végtelen dilettantizmusunk bizonyítéka, hogy Horvát István nevezetes művében mi sem találjuk az Ádám = ad ám, Éva = eve etimológiákat, de még Ádám és Éva nevét sem. (Mellesleg a fent idézett szövegrészletekben felbukkanó további vicces etimológiák többségét sem találjuk Horvát Istvánnál, de ez a következő írásunk tárgya lesz.)”

A cikk további részében megpróbálja felderíteni, hogy ha nem Horvát, akkor ugyan kik is a valódi „szellemi tulajdonosok” – de ez most, és itt, lényegtelen – de szívesen fogjuk olvasni ezt a „szellemi teteskeresést”…!

A mi szempontunkból az a lényeg, hogy még a legnagyobb szakemberek is ( mint pl. Pusztay János ) sokszor „bekajálják” ezeket a hamis állításokat, műveikben elkezdik egymástól idézgetni, hisz nem lehet minden egyes állításnak, mindig megkeresni az eredeti „ősforrását”. Az emberi tudás fejlődése arra épül, hogy a saját tudásunkat, mindig ráépítjük az előttünk járók tudományára. Ha mindig minden nemzedéknek „mindent elölről kellene kezdenie” akkor lehetetlen lenne fejlődni. Minden tudásunk arra épít, hogy amit előttünk már „felfedeztek” az igaz, és mi erre az igazságra építhetjük a magunk tapasztalatai szerinti igazságokat. A „szélhámosok” az „álhírterjesztők” a „gyalázkodók” mind ezt használják ki. Felépítenek egy hazugságot, és elkezdik terjeszteni… mert a tisztességes, becsületes emberek hisznek egymásnak… nem keresik egymás szavában és tetteiben a „hazugságot” – nem az-az alapvető feltevés, hogy a másik hazudik. A tudósok, kutatók, elfogadják egymás eredményeit, és építenek rá – idéznek egymás műveiből, és felhasználják azokat saját „elmeszüleményeik” igazolására. Aztán persze vannak olyan, gazemberek, akik ezt kihasználva - saját „kitalációjaikat” kezdik terjeszteni.

( Emlékezzünk a Trefort-idézetre - évtizedekig tartott, míg kiderült, hogy hamis! - Klímának, a Horvátot érintő  megvádolása, nem járhat így - teszek róla. )

Klíma Horváttal kapcsolatban, pont ezt tette. Nem nézett Ő át semmit - és ezért nem is találhatott semmit - ezért hozzá fogott hazudozni, hogy egy "igaz magyar hazafi" találta, ki - majd négy év múlva elkezdett hivatkozni a nemlétező munkájának, nemlétező eredményeire. - Ez az igazi szélhámosság! Klíma egy teljesen alaptalan és erősen személyeskedő megjegyzésben azt hazudja, hogy bár nem találta meg Horvát munkáiban a "Habsburg-ármány" eredetét, mégis azt állítja, hogy "ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki" - és ráadásul más cikkeiben már elkezdett erre a hazug kijelentésre hivatkozgatni.

Ráadásul ezzel a „hivatkozással” egyszer csak elkezdett „szintet lépni”… már nem csak – az erősen elbulvárosodott – Rénhírekben megjelenő cikkeiben hivatkozik a hazugságaira, hanem egy az MTA támogatásával megjelenő honlapon, az MTA felkérésére írt cikkben is.

Az MTA támogatásával megjelenő ( tudomany.hu ) őstörténeti cikksorozatának első részében (Magyar őstörténet – honnan hová?) – jelent meg a „Habsburg-ügynökök”: a finn nyelvrokonság gondolata – című fejezetben, az a Horvát Istvánnal kapcsolatos állítás, hogy:

"Ugyancsak nála jelenik meg először az a gondolat, hogy a finnekkel és a lappokkal való rokonságot a németek akarják a magyarokra erőltetni."

A cikk állításának hivatkozása, egy olyan bogbejegyzésre mutat, ( Rénhírek – A kétfejű sas és a rénszarvas barátsága ) amelyet az ismert blogger @zegernyei ( Klíma László ) írt. Ezekről a „blogbejegyzésekről” maga a szerző is úgy beszél, hogy itt „humoros-ironikus” formában tárgyalja a magyar történelem, és nyelvtörténet kérdéseit – vagyis ezek bevallottan, nem tudományos igényű művek. Már maga az a tény sem etikus, hogy egy MTA támogatásával készült ismeretterjesztő cikkben, egy blogbejegyzésre történő utalással, vádolnak meg egy ismert történészt. Az pedig különösen kirívó, hogy a blogbejegyzésben maga a szerző ismeri be, hogy nem talált bizonyítékot arra, hogy Horvát bármelyik művében akárcsak említette volna is, a finnugristák és a Habsburg-dinasztia bűnös kapcsolatát, egy „tudományos igényű cikkben” ennek ellenére hivatkozik rá a „tudós szerző”… !

„Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le.”

Ez egyértelmű kijelentés, arról, hogy @zegernyei nem vizsgálta át a hagyatékot, ezért nem is találhatott bizonyítékot. Ráadásul - annak ellenére, hogy nem talált semmi bizonyítékot - a cikk végén még azt az erősen személyeskedő megjegyzést, is megengedte magának, hogy:

„Vagyis ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki, csak éppen nem tudta, hogy mit beszél.”

Klíma László - az MTA felkérésére írt – cikkében, viszont már úgy hivatkozik az előző írásra, mintha azt ott, a @zegernyei megtalálta volna.

Erről a megjegyzésről ugyan mondhatjuk, hogy „humoros – ironikus” csak ugye az a probléma vele, hogy nem igaz! – ami azért nem mellékes még egy „ismeretterjesztő” cikkben sem – nem hogy egy olyanban, amely az MTA támogatásával „azzal a szándékkal született, hogy a sajtó, a tanárok és a nagyközönség számára összefoglalja a magyar őstörténet kutatásával kapcsolatos legfontosabb, tudományosan alátámasztott állításokat és tényeket”

Az a tény sem mellőzhető, azonban, hogy az MTA felkérésére dolgozó Klíma László, azonos a @zegernyei – néven írogató „bloggerrel” – ami azért nem biztos, hogy mindenkinek teljesen egyértelmű – bár utána lehet járni. Itt azonban megint felmerül a tudománnyal szembeni „bizalom” – kérdése. Egy egyszerű érdeklődő, nem biztos – sőt biztosan nem – hogy alaposan utána néz, hogy ki is ez a @zegernyei, meg ez a Klíma László.

A megidézett „Vitalap” – tehát arról szól, hogy Én ezeket a - forrásokkal alátámasztott - tényeket kívántam összefoglalni a szócikkben. A vitában résztvevő egyes „kollégák” pedig ahelyett, hogy segítettek volna megfogalmazni – ha esetleg valóban vitacikk jellege lenne a bejegyzésemnek – mindenáron azt kezdték bizonygatni, hogy egyszerűen csak le akarom járatni Klímát. A - tények - azonban azt mutatják, hogy nem én járatom le, hanem önmagát járatta le – azzal, hogy egy bizonyítatlan és hamis váddal, megpróbált egy új városi legendát elindítani, és erre még az MTA támogatásával kiadott őstörténeti állásfoglalást is képes volt felhasználni ahelyett, hogy azt az igen tiszteletreméltó és ambiciózus szándékot valósította volna, meg hogy:

 „az őstörténeti ismeretek átadása a jövendő nemzedékeknek csakis tudományos eredményeken alapulhat”.

Legalább is meg fogunk tenni mindent, hogy ne „szélhámosságokon” – alapuljon, no meg a „sánta kutya” esetének is igaznak kell lennie, mert azt a bölcsességet is az elődeink hagyták ránk.

3. Megbocsátó szép üzenet:

 Miután úgy tűnik, hogy Klíma László most egy egész cikksorozatot szentel, annak, hogy az oly sok helyen megjelenő és Horvát Istvánnak tulajdonított, „vicces etimológiák” eredetét felkutassa, ezért ajánlom figyelmébe ezeket a fenti kis szösszeneteket. Ha nem is „bizonyíték” – de talán segítséget ad ahhoz, hogy hol is kell keresgélni azokat az „ősforrásokat”… amelyek feltárásához most hozzáfogott. Remélem lesz elég kitartása (én pedig jó egészséget kívánok neki) – a kutakodáshoz.

Ha valóban, és őszinte akarattal, sok, és még több munkával, feltárja ezeknek a gyalázatos hazugságoknak (amelyekkel évtizedekig gyalázták Horvátot) „őseredetét” - biztos vagyok benne, hogy az „figyelembe vétetik” majd a „végső elszámoláskor” – amikor majd minden emberről kiderül - mennyit is ért az élete valójában.

Kívánom, hogy adjon erőt az Úr! – és elegendő időt – a Horvát életmű hiteles, és tudományos feldolgozásához – mert az igaz ember felmagasztaltatik…!  - és az Úr megbocsátja azok vétkeit, akik megvallják azt embertársaik előtt…!

 GéKI